Dance Floor Dale
This video below contains some explicit cartoon scenes, flashing lights and is FOR OVER 18's ONLY.
Directed by Eric Wareheim (Tim & Eric) in association with Warp Records and Warp Films. Music by Flying Lotus. Co Directed/ Animation by Devin Flynn. Co Directed/ Edited by Eric Fensler. More info at dancefloordale.com
Collateral damage
Nurgle papa vagyok.
Az a baromállat, aki rendre rákockul bármire, amit nyomkodni meg klikkelni lehet. Mindegy, hogy böngészős mmo-szerűség, mud, mush vagy mmorpg. Dexter Morgan, a jófej sorozatgyilkos is nekiment a papaloának a második szezon balul sikerült firstkilljénél. Ha neki nem voltak aggályai vak kollégája élveboncolását illetőleg (legalábbis eleinte), akkor nekem miért lennének fenntartásaim egy böngészős bizbasszal, nem igaz?
A menetrend többnyire így alakul: megvizsgál, rákockul, fertőz, új áldozatot keres. Kétség sem férhet hozzá, hogy - általában - én vagyok a ragadozó, a játék a préda, a többiek pedig tettestársak és áldozatok egyben. Nem rendes áldozat-áldozatok, csak collateral damage, ha teccikérteni.
Ez persze nem igaz. Frankenstein-Igor-többiek leosztás van. Csak látszólag egyértelmű, ki az alkotó, ki a teremtmény, ki az áldozat, és hogy a történet végén kinek kell beverni a fejét. Frankenstein ugyanannyira áldozat és teremtmény, mint alkotó, satöbbi, de ebbe most nem megyek bele, mert különben soha a büdös életben nem érek a poszt végére, elmarad a savazás, és néma csöndben gyártom tovább a falanxokat, aminek semmi teteje nincs, mert ugathatnékom van. Sakál = "nem macska".
Hogy gondolataim fonalát össze ne szarjam, elárulom, az Ikariam bűnös játék. Bűnös azért, mert nem én fertőztem meg vele másokat, hanem engem fertőzött vissza egy teremtményem. Bűnös azért is, mert olyan, amilyen, de erről később. Előbb a teremtményt vesszük górcső alá: Biry mestert. A cselszövőt, az ármányos manót, ki mérhetetlen gonoszsága által vezérelve föllázadt alkotója ellen.
Tudtam én már az elején, hogy ennek rossz vége lesz. Épp békésre ittasodva dülöngéltem egy zugkocsmában, mikor közölte velem, kolonizált egyet az Ikarian nevű játékban, és hogy feltétlenül jegyezzem meg a címét. Pont hu meg minden. Mondtam neki, Péter bazdmeg, szerinted öt perc múlva eszembe fog ez nekem jutni? Erre jött a battlekinghttal, mármint hogy arra biztos emlékezni fogok. Hát persze, hogyne.
Az elmém már akkor, ott fölmérte, hogy óvakodnom kéne attól a cucctól, amiben kolonizálni lehet. Addig kellett hallgatnom, hogy így a márvány, meg úgy a salétrom, míg Ikarian be nem rágta magát a hüllőagyamig. Másnap megtámadtam egy böngészőmet a sok közül (a legszarabbikat, na vajon melyik lehetett az?), mire közölte velem az Internet Explorer, olyan nincs, hogy Ikarian. Illetve van olyan pont huval, de az valami elütésre specializált gányadék, amiben nem lehet kolonizálni. Örültem, mint a kutya.
Békés, nyugodt napok jöttek. "Az ősz télbe fordult... a tél tavaszba... a tavasz vissza őszbe... az ősz elfelejtett télbe és tavaszba fordulni, és egyből nyár lett. Egyszer csak..." A fent nevezett nem bírt nyugton maradni, és offtopik módon belinkelte a pontos címet. Ez volt a vég kezdete. Skulo úr már megírta a maga sirámát, én pedig a folytatásban rántom le a leplet erről a szentségtelen játékról.
Non serviam.
