Kemény anyag, én a szánin találkoztam vele.

Egy vitát illetve beszélgetést szeretnék kiprovokálni vele. Aztán lehet, hogy nem jön össze, mert túl húzósnak érzi a nagyérdemű a 38 percnyi vareczizmust. Valóban kemény cucc.

Hát 38 perc valóban sok. Majd elmeséled IRL miről szól.. :o)

Juszuf: Néhány éve mutattam nektek, szóval már láttad, csak nem emlékszel rá. Jellemző.

Áá! Most már emlékszem. Az valóban kemény..
Nade miről szóljon a vita?

Mindenesetre:
www.youtube.com/watch?v=FMqDhS-hVME&feature=related

Természetesen az őrületről. Mi az őrület? Kik az őrültek? Nem a tudományos definíciók érdekelnek, hanem a véleményetek.

Kis segítség, hogy érthetőbb legyen, mire akarok kilyukadni. Ugyan mitől lenne őrült az az ember, aki megszállottan keresi a maga válaszait? Ugyan miért ne tarthatnánk megveszekedett vadbaromnak a saját válaszai elől kényszeresen menekülő, magát büszkén a többséghez soroló birkát? Van-e homályzóna, és ha igen, miféle? Az egy kicsit őrült, egy kicsit normális állapotra balanszolt emberek félkomformisták? A nettó téboly és a normálisnak tartott állapot között ingázókkal mi a helyzet?

Hány éves a kapitány?

Szerintem az őrület alapvetően relatív fogalom. Számomra ott kezdődik az őrült, aki olyan életvitelt folytat, olyan kérdéseknek szenteli az életét, aminek a saját életben maradása szempontjából nincs túl nagy jelentősége, viszont csökkenti az életbenmaradási esélyeit. Én nem tudom. Számomra az útkeresés alapvetően dícséretes, meg helyes, de ha már olyan szintre jut, hogy az alapvető emberi szükségleteit sem elégíti ki az útkereső, az már betegesnek mondható. Tehát kimondható rá, hogy őrült..

De érdekelnek más emberek, esetleg szakértők véleménye is a témával kapcsolatban, mert valóban számomra is nagy kérdés, hogy ki az őrült, és ki nem az. Kinél kellene már beavatkozni, és kinél nem..

Előre leszögezem kb 3 percet bírtam nézni.

Uraim, tegyünk különbséget őrült és megszállott között. Őrült egyenlő számomra, a társadalom számára nem elfogadható viselkedésű, nem beszámítható egyedekkel, amelyeket a társadalomtól elzárva kell tartani, mert nem csak önmagukra hanem a társadalom többi tagjára is veszélyesek.

Jusuf: Döntsd el, hogy dícséretes dolog azzal foglalkozni, hogy megtaláld a saját utadat vagy nem, mert aki ilyenre adja fejét annak sok mindenről le kell mondania. Lehet az ember élete szempontjából lényegtelennek tűnő dologgal foglalkozni, néha ezek az apró momentumok határozzák meg a későbbi utat. Hogy ebben ki meddig tud vagy akar elmenni az már személyiség függő. Viszont lehet akár tisztelni is a hitéért. Kinek mik az alapvető szükségleteik az meg ugyancsak személyiségfüggő.

Sakál Úr: Ebben a videóban nem egy válasz kereső embert látok, sokkal inkább, egy olyan embert aki a sajátmaga által teremtett világba menekül, mert már nem tud máshova bújni.

Lehet végig kellene nézni, de ahoz hangulat kéne :)

Ajánlom figyelmetekbe ezt a hozzászólást az indexes fórumról:
forum.index.hu/Article/viewArticle?a=33745375&t=9103970

Forrás: Varecza KultuszKör
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9103970

Nem szőrözni, hanem pontosítani szeretnék. Vélemény következik, a mellreszívás fölösleges.

A hitéért senkit se kell tisztelni. Hite bárkinek lehet, úgy is mondhatnánk, az alapfelszerelés része. Mindenki hisz valamiben, még azok is, akik abban hisznek, hogy nem hisznek semmiben. Az se vezet sehová, ha az esetleges tiszteletreméltóságot úgy határozzuk meg, hogy csak azokra vonatkozzon, akiknek olyan alapokon nyugszik a hite, amely alapok szilárdak, vagy legalábbis annak tűnnek.

Elmondom, én kiket tisztelek a hit/élet kapcsán, bár ez csak egy adalék, de ha már szóba került, akkor mit szépítsünk, mit kerteljünk. Azokat, akik tényleg a maguk útját járják, függetlenül attól, hogy néz ez ki kívülről. Nem tartom érvényes mentségnek a körülményekre való hivatkozást, azaz, hogy valaki járná az útját, csak hát a világ nem hagyja. Nem jut rá ideje, ereje, szomorú lesz tőle, veszélyes, meg a többi hülye indok, mentség, kibújó és puffogás. Egyik sem érvényes. A gyávaságra nincs mentség.

Másrészt.
Azt a képtelen ötletet, miszerint vannak hiteles, de mások által már jó alaposan kitaposott utak, egyenesen nevetségesnek tartom. Azokról az utakról messziről bűzlik, hogy mézesmadzagnak fektették le őket. Könnyen járható sztrádák a személyes pokolba. Szerintem legalábbis azok, de ha valakinek bejövős, hát lelke rajta... ;)

Egy passzentos idézet, mert csak.

"You can have peace. Or you can have freedom. Don't ever count on having both at once." - Robert Anson Heinlein

Bepasszíroztam a logóba is, mit mondjak, csodálatos lett. :/ Na mindegy, szódával elmegy. Tessenek Ctrl+F5-öt nyomni. Meg ilyenek.

"A hitéért senkit se kell tisztelni." Ez így van, de nem is azért, hanem az út keresésbe vetett hitéért.

Félreérthető volt, de ezzel a variációval teljes mértékben egyetértek.