Kezdem azt érezni, amit a Heroes című monumentális sorozatban láttam... Persze nem, nem szuperképességekkel rendelkező 'mutálódott' új faj van kialakulóban.
A különlegesek nem teleportálnak, vagy az időt állítják meg, és még csak nem is láthatatlanná válnak.
Nem bizony!
A különlegesek - akiknek tulajdonképpen nem is módosult a génállományuk - egyszerűen emberek maradtak.
Ígyhát nyugodtan állíthatjuk: valószínűleg nem is ők a különlegesek. Akkor mi a faszért hoztam fel a Heroest?
Hát azért mert ez a szakadék létezik! Azért mert a 'különlegesek' megmaradtak a "normális" fejlődés útján.
Akik nem különlegesek?
Noh azokkal van a baj. Ellentétben a Heroessal itt nem a különlegeseknek van más génje, hanem a csőcseléknek.
Valószínűleg bizonyos vérfertőzéshez hasonló módon az emberek egy jelentős része elindult visszafelé.
Jó úton halad, hogy nemsokára a fáról dobálhassa a köveket, hogy feltörjön valamit... Majd még néhány száz év, és már a követ is elfelejti megfogni...
Nem tudom meddig tart ez. Nem tudom meddig tűrik a különlegesek, hogy a majmok miatt szívjanak. Azt gondolom ez a szakadék egyre jobban távolodik. Eljön majd az idő, amikor már késő lesz visszafordítani! DE valószínűleg nem is akarja majd senki visszafordítani... Egyszerűen csak létrehozunk egy rezervátumot.
Az már egy másik kérdés, hogy kit zárnak a rezervátumba:
A hírókat vagy a majmokat!?

Ez az elképzelés folytonosan monoton közelíti az én álltalam csak "Sherlock Holmes szindrómának" nevezett jelenséget.

Kevésbé elszálltan úgy is fogalmazhatok, hogy vannak emberek rendes kommunikációra és gondolkodásra alkalmas mennyiségű IQ-val (még úgy is, ha ezen alkalmas mennyiség nagy részét kemikáliákkal igyekeznek a földbe taposni) és van a maradék aki csak úgy létezik, vegetál, tesz dolgokat, hogy az IQ-val rendelkező kissebségnek legyen miröl diskurélnia és/vagy min felidegesítenie magát. :P

Biry:

A rezervátum létezik: a majomemberek zárták oda saját magukat, és magukkal együtt minket is. Nem elméleti lehetőségről beszélek, hanem a rögvalóról. A kerítést öncsalásból kalapálták össze, a szögesdrótot mémekből fonták, a kapukat pedig belülről őrzik. Odabent szinte semmi sem az, aminek látszik. A tudás nemtudás, a nemtudás tudás. Ugye ismerős ez a hely? Egy kényelmes börtön, ahol a legtöbb rabnak halvány fogalma sincs az igazi szabadságról, ezért egymást győzködik, ők bizony szabadok. Gyakorlatilag bármiről meggyőzik egymást, függetlenül attól, hülyeség-e vagy sem. Közben elállják a kaput, és baromira meg tudnak bántódni, ha fölrúgja őket az ember.

Kicsit olyan ez az egész, mintha egy tó fenekén lennénk, személyre szabott mennyiségű levegővel. Kilencven évre elegendő oxigén az egyiknek, három percnyi a másiknak. A többség vízistruccosat játszik: fej az iszapban, de arra azért odafigyelnek, nehogy ott hagyhasd őket harc nélkül, békében. Az öntudat épp csak pislákol bennük, de az is lehet, hogy ezt is csak imitálják. Menthetetlenek. Két lehetőség közül választhatsz: velük fulladsz, vagy lerúgod a csápos karjaikat, és kiúszol a fényre. Én speciel ingázok a fönt és a lent között, mégpedig azért, mert nem tetszik, hogy állat alatti kreatúrák miatt sorvad el annyi szép és jó. Pokolba velük.

A majomember tragédiája maradjon a majomemberé.

Nahát tényleg lehet még hozzászólni.
Nem értem miért nem vettem ezt eddig észre..

Szerintem rezervátum mindig is létezett, és létezni fog. Szerintem mindig is voltak, akik csak alul tudták múlni önmaguk, és mindig voltak olyanok, akik felül tudtak emelkedni saját alulmúltságukon. Én nem látom, hogy ez a szakadék nőttön nőne. Én inkább konstansnak gondolom ezt a szakadékot a majmok, és a hírók közt. És azt is gondolom, hogy lehetnek olyan hírok, akik valaha majmok voltak, és lehetnek olyan majmok is, akik valaha hírók voltak.

Éppen ezért nem felesleges prédikálni. Nem felesleges baltás orkokhoz szózatot intézni. Olyan szempontból felesleges, hogy a majmok kasztját sosem fogjuk megszűntetni, de olyan szempontból abszolút nem, hogy lehetnek olyan majmok, akik a szózatok hatására hírókká válnak.

De, hogy Sakál úr kérdésére is válaszoljak:
Azért nehezebb mostanában talán majmokból hírót nevelni, mert túl nagy a zaj. Túl sok a prédikátor, illetve jóval változatosabb meggyőzési eszközöket használnak a prédikátorok, mint Lujzácska, és Jolánka idejében, és nehéz sok prédikátor közűl kiszűrni a valódi messiást. Talán ezért jönnek át egyre kevesebben azon a szakadékon, vagy ezért mennek át sokan rossz szakadékon.

De mégis: még mindig vannak akik átjönnek, és a helyes irányt választják.

Tehát ismételve: szerintem érdemes prédikálni. Feltéve persze, ha azt is értékesnek gondoljuk, hogy csak egy majomból csináltunk már hírót egész életünkben, és nem csak azt, hogy megszűntettük a majmok kasztját végleg..

Ugye joggal remélem, hogy az itteni népek képesek és hajlandók olvasni a sorok között? Idézek nektek valamit. Így sokkal egyszerűbb a dolgom, mert egy füst alatt rendezhetem le Juszuf orkjait meg Biry híróit.

Forrás:
oshagyomany.fusi.hu/OH05/OH0502.html
László András - Az élet és a halál benső lényege

Bár önmagát általában igazán nem halhatatlanként éli meg az ember, hanem teljesen halandóként, a viselkedése önmagával kapcsolatban - a reflexió lehetősége mellett meglévő reflexió-hiány következtében - teljesen olyan, mintha sohasem kellene megszűnnie. Minden magasrendű szellemi irányzat egyik alaptanítása, hogy: "életed minden napjára tekints úgy, mint az utolsóra". Minden pesszimisztikus felhang nélkül. Mindez avval az emberrel összefüggésben, akinek nincsenek önmagával kapcsolatos, magasabbrendűség felé irányuló transzmutációs szándékai, szinte teljesen érdektelen. Ez az ember - kissé nyersen fogalmazva - teljesen "leírható". Szellemi szempontból csak az az ember érdekes, aki önmagát magasabb állapotba akarja transzformálni. Sok más szempontból persze bárki érdekes lehet, de e tekintetben csak ez az ember jön számításba. A történelmi Buddha azt mondta, "azok számára beszélek, akiknek a szemét csak kevés por fedi", tehát nem azok számára, "kiknek szemét nem fedi por", és nem is azoknak, "akiknek a szemét teljesen beborította a por". A Buddhánál - összehasonlíthatatlanul - sokkal kisebb szellemi tanítók, útmutatók sem mondhatnak mást. Az, akinek a "szemét csak kevés por fedi", olyan ember, akinek önnön eredete, lényege, útja, célja dereng. Ez a derengés metafizikai perspektívákban nevezhető derengésnek, egyébként hallatlanul éles tudatosságot jelent. Ilyen emberek számára szól minden teoretikus és praktikus célzatú tanítás. Erről az emberről lehet azt mondani, hogy pl. önmagával kapcsolatban felelősségteljes, vagy - ellenkezőleg - felelőtlen. A teljes delíriumban tévelygőkkel kapcsolatban ezt felesleges kimondani, mert náluk szubsztanciális, mindent átható és betöltő jelentősége éppen a delíriumnak és a tévelygésnek van. A felelősség fel sem merül velük kapcsolatban, tehát felelőtlenségről sem lehet beszélni. Minden sötét és világos prognózis, minden (szinte) fenyegető figyelmeztetés és minden buzdító, serkentő megjegyzés csak a felé az ember felé szól, aki önnön állapotát magasabb állapottá akarja átalakítani. Elsősorban a hindu és a buddhista tantrizmus hagyománya beszél egy embertípusról, amelyet paśunak nevez. A paśu azt jelenti, hogy "áldozati állat", amely csak háziállat lehet, főként bivaly vagy kecske. Paśunak nevezik az áldozati állattal analóg embert is, azt, aki feláldozva az emberi regeneráció részesévé válik, de ennél több nem válik belőle. A jelenlegi paśu még csak nem is igazi paśu, mert a paśuban legalább ez az áldozati állattudat vagy ezzel analóg emberi tudat valamilyen értelemben felébred. A paśu az az ember, akinek a tudata a halálban (vagy azt követően) kioltódik. A paśunak is van méltósága és van jelentősége, de nem a realizáció vetületében, mert ebben a vetületben mint realizáció-képtelen ember jelenik meg. A paśu az, amely a legmélyebb értelemben viseli az anarya megjelölést. Az aryák ugyanis rendszerint a három felső kasztot jelentették, az anaryák pedig az ezek alatt állókat. A paśu az, aki nem transzmutálja önmagát, és aki, ha magas kasztba születik, elővételezettségi lehetőségeivel nem él, és a kaszt-beavatáson nem halad át, és nem lép az igazi yoga útjára sem. Ha alacsony kasztba születik, akkor sem lép az igazi yoga útjára. Az igazi yogának semmiféle vonatkozása nincs azzal a "yogázással" - már a kifejezés is szörnyű és ostoba -, amely napjainkban dívik. A yoga ugyanis a szellemi transzmutáció aszkézise. A mi szóhasználatunkban ennek a kifejezésnek is súlya van. Ma, bizonyos sötét szellemi irányzatok, akár az export-import buddhizmus, akár a "transzcendentális meditáció" nevében működnek, dobálóznak a "beavatás" szóval - "átmentem egy beavatáson" - mondják, pedig semmi sem változott meg alapvetően benne, ugyanolyan marad az illető, mint annak előtte volt. Holott a beavatott olyan mértékben különbözik a beavatatlantól, mint amennyire egy ember különbözik egy állattól: a maga benső, internális világában. Ezek nem puszta szavak, mert ez komoly és valóságos tudati disztinkciót jelent. Egy beavatott annyival áll egy közönséges, intelligens ember felett, mint amennyire egy intelligens ember felülmúl pl. egy gorillát - mentális kvalitásait illetően. Ez nem látványos dolog, de nem azért, mert titokban van tartva, s főként nem azért, mert az átélője nem tud róla, hanem azért, mert az emberi kommunikáció közönséges szintjén nincs értelme annak a megnyilvánulásnak, amely az emberi létfokozatot oly mértékben felülmúlja, mint az emberi az állatit. A beavatottság nem egyszerűen okosságot jelent (azt is természetesen), hanem azt, hogy valami alapvetően emberfeletti van az emberben, amely eredet- és létátélésével van összefüggésben. Az emberek döntő többsége (10.000-ből 9.999) paśu, hacsak szándékosan nem olyan gremiumot állítanak össze, amelyben senki sem paśu. A realizáló ember egy megvalósítási úton halad, amelyen a paśutól eltávolodik. Ugyanis a paśu felső ellenpólusa a paśu-pati, ami vagy aki a paśuk ura. A paśu-pati-t, az indiai hagyomány Śivával azonosítja. Vannak olyan emberek, akik különböző módon, de a paśu és a paśu-pati között állnak, és a paśu-pati megvalósításának az útját járják. Ezek közül az egyiket úgy nevezték, hogy divya - isteni; Európában, a görög megalapozottságú tradíciókban theos volt a neve: ami Isten-t, istenekhez tartozót jelent, valamint az istenséget reprezentáló embert is. A másik változat a vira volt, ami a hemitheos, vagy heros megfelelője.

Juteszembe: A fenti idézet lehetett volna hosszabb is, de akkor biztos, hogy senki se vág bele. Fogjátok föl kedvcsinálónak. Akinek inge, ugye...

Nem tudom miért berzenkedik alapvetően az igazságérzetem a pásu-k létezését illetően.

Elismerem lehet valami a fenti írásban, márcsak azért is, mert gondolom nálam okosabb emberek fogalmazták ezt meg (pl. Buddha). Mégis, szívem szerint zsigerből elutasítanám ezt ha tehetném..

Na, ez egy idézgetős napnak néz ki.
Értsétek ahogy akarjátok. :o)

Samael - Shining Kingdom

I TOOK A LONG TRIP
AND NOW BACK AGAIN
TO THE POINT WHERE I BEGAN
AND EVERYTHING I LEFT BEHIND
FOLLOWED ME, PRECEDED ME
SOUVENIRS ARE PATIENT, THEY ONLY KNOW
THE LASSITUDE THEY PROVIDE

FEEDING THE VOID WITH EMPTINESS
IT TOOK ME TIME TO UNDERSTAND
IT WAS ALWAYS HERE, DEEP INSIDE
ALWAYS THERE, FAR AWAY
THE SHINING KINGDOM

I TOOK A LONG TRIP TO LEAVE MYSELF
TO SEARCH FOR ANOTHER ME ELSEWHERE
I HAVEN'T FOUND ANYTHING
I JUST FORGOT WHAT I WAS LOOKING FOR
I DID FORGET WHAT I WAS LOOKING FOR
I'VE BEEN LOST

FEEDING THE VOID WITH EMPTINESS
IT TOOK ME TIME TO UNDERSTAND
IT WAS ALWAYS HERE, DEEP INSIDE
ALWAYS THERE, FAR AWAY
THE SHINING KINGDOM

Szolgálati közlemény!

Kénytelen vagyok visszadátumozni ezt a posztot egy nappal, méghozzá tüntetőleg. Nem nagy csalás, mivel eleve aludtam rá egyet publikálás előtt, szóval csak az eredeti állapotot állítom helyre, viszont ez még említésre se lenne érdemes, ha nem akadt volna meg a szemem egy kínos apróságon. Az történt ugyanis, hogy véletlenül a tudomásomra jutott, pont a nyomorult szájentolodzsi ünnepnapján sikerült kivakkantani ezt az írást, amire a későbbiekben utalni fogok (egyenlőre mindegy miért), és ami amúgy is félreértelmezhető, mert ezek a távvezérelt idióták igen aktívan bírtak ráépülni a kérdésre. Természetesen nem csak ők, de az emelt díjas sms segítségével gyógyító szíriuszi sámánok legalább nem tizenharmadikán tartottak rituális tapsolóversenyt.

Ezúton szeretném kifejezésre juttatni, hogy előbb vállalok lelki közösséget egy krokodillal, mint egy szcientológussal. Nem kell ennek a megjegyzésnek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, de mosódjon össze velük az, akinek hat anyja van.

Xenu legyen veletek! :o)