Margit csöcsei
Korábban már utaltam egy sómenbe oltott jótét lélekre, akinek az a hobbija, hogy az úgynevezett civilizáció által megfertőzött őserdei törzseket tanítja számukra létfontosságú, de sajnálatos módon elfeledett dolgokra. Például arra, hogyan lehet tüzet gyújtani gyufa nélkül. Ezek a törzsek kiválóan ellesték a nagy fehér ember jeles képviselőitől az alkohol vedelésének művészetét, szereztek tőlük gumicsizmát, gyufát, trippert és még ki tudja mi mindent, de a sok piálás, kufircolás és kereskedés miatt szép lassan elfelejtették őseik tudását. Mint azt az alant linkelt videóban elmélkedő úriember is megjegyzi, ezek az emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy felismerjék kultúránk valóban értékes és hasznos dolgait, viszont magukba szívnak mindent, és ebbe - előbb átvitt értelemben, utóbb szó szerint - beledöglenek. Egyénileg és kollektíve egyaránt.
Nem azt állítom, hogy aki Svájcban rágyújt egy cigarettára, az feledésbe taszítja az őssvájci bennszülött tradíciókat, valamint az összes helyi erő láncdohányos lesz miatta, és tőle akar majd gyereket minden lány és asszony, de azt igen, hogy a miénktől erősen eltérő kultúrájú népekre fokozottan veszélyesek lehetünk, és félre a kulturális fölény tévképzetével: ők is veszélyesek lehetnek ránk. Vegyük észre: nem azt mondtam, hogy egy arab szőnyegkereskedő láttán ragadj hatlövetűt, vagy fuss ahogy a lábad bírja, hanem arra szerettem volna rámutatni, piszkosul nem mindegy, hogy a gondolatok piacán kitől és mit "vásárolunk". Ahogy az sem, kinek és mit "adunk" el.
Intermezzo.
Balgaság lenne védőfelszerelés nélkül bemasírozni a filozófiai szkepticizmus és a tudományos szkepticizmus közt elterülő senkiföldjére, ezért nem teszek ilyet. Ez továbbra is egy blog, úgyhogy nyugodtan kijelenthetem, eszem ágában sincs semmiféle külső elvárásnak megfelelni, mikor nincs hozzá kedvem. Nem célom továbbá mások helyett megcsócsálni a témákat, és biztosan nem vetemedek arra sem, hogy az éteren keresztül köpjem át a megrágott és előemésztett gondolatokat, amiket jó biorobot módjára csak nyelni kell a fogadóoldalon. Ezért van az, hogy nem ragadok szikét, és nem boncolom föl kínos precizitással, miért éri meg kételkedni mások teóriáiban, még akkor is, ha azokat egyébként tisztességes, jóravaló embereknek tartjuk. Rátok bízom annak eldöntését is, hardcore szkeptikusság-e a saját tapasztalataink, érzékelésünk és elméleteink kétkedéssel terhes vizsgálata.
Legyen ez egyfajta küszöb, azaz rég rossz, ha magyarázni kell, miért legyen az ember kibaszottul óvatos, és miért tudjon olvasni a sorok között. Újabb észrevételt kívánó apróság: az azonban nem ennyire triviális, vigyáznunk kell-e nekünk másokra. Főként erről szólt az intermezzo előtti puffogás. Úgy tűnik, egy újabb érvet sorakoztathatok föl a zajok alkalmazásának indokoltsága mellett. Na mindegy, haladjunk.
Hogyaszongya. Elveszett tudás. Itt tartottunk. Szerintetek a mi kultúránk mit felejtett el? Mert hozzánk nem jön nagy bwana, se oktató szándékkal, se anélkül, vagy ha mégis, akkor kiröhögjük. Mit akar ez a hülyegyerek? Nézmá' milyen kócos, sikeres ember nem lehet. Még sapka sincs rajta, verjük meg. Sokszor jogos a röhögés, hiszen rutinból hajtom el én is azokat, akik a saját igazságaikat tukmálják. Az számomra szart se ér, hogy valaki látta a Napfaló Kockás Krokodilt, és elmagyarázza, ott van az, csak bandzsíccsá' bele a Napba. Vagy szívj föl egy láda ragasztót az arcodba, oszt ott lesz az a kurva krákágyil. Látod mán? Naugye!
Vagy talán addig nyújtózkodik a szkepszisünk, ameddig a takarónk ér? Akinek csak rövid takaró, azaz halványan pislákoló tudat jutott, nem képes olyasmiben kételkedni, amit ő maga nem ér föl ésszel, ezért inkább vakon elhiszi mások megfejtését? A rövidtakarós ember nagyjából Margit csöcseinek szilikontartalmában képes kételkedni, hiszen azok képezik a spiritualitásának magvát. Ami ezen kívül esik az nincs is, illetve pont olyan, amilyennek a plébános úr le tetszett írni. Pontosan olyan. Minden szava kincset ér a méltóságos pléhbánus úrnak. Itt egy kis misebornak való. Vigyen a Szentléleknek is. Bort, búzát, békességet, minekünk meg egészséget, sejehujahajj! Ripityomtilláromhejj!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Skulo · http://politoxi.blog.hu/ 2008.03.18. 18:00:45
Jön viszont a másik fele a dolognak. Ők kurvajól elvannak úgy, mi viszont innen nézve röhögünk rajtuk. Azaz bár ők jól elvannak, mi tudjuk, hogy mit hagynak ki és sőt én igenis szeretek gondolkodni, mert jól esik, vagy éppen rosszul, piszkosul rosszul, de legalább teszem. Nem adnám oda a gondolataimat a vidám, boldog, gondtalan nyálcsorgatásért cserébe semmiképpen, még akkor sem ha én így keményebbeket tudok szenvedni, kattogni, de ha jó akkor nekem jobb.
Jó rövid válasz lett, vazze J. úr megint ráharapott a lényegre.
