Bajban vagyok, mert egy rendkívüli videót kell ajánlanom. Nem tévedés: meg KELL osztanom. Többek között azért, mert ennyire magával ragadó, erőteljes és hiteles előadást még nem láttam tudóstól, és nyakam rá, hogy ti sem. Számomra maximálisan hiteles a beszámolója, mivel ismerem azt az állapotot amiről beszél, bár másképp sodródtam bele annak idején. Régebben tettem néhány tétova kísérletet, hogy elmeséljem másoknak is, de mindannyiszor beletört a bicskám. Nem tudom megítélni, hogy azok, akiknek sohasem volt részük abban az élményben, mit vesznek le a videóból, bár úgy tűnik, hogy az előadás végén nem véletlenül tapsol állva a közönség... A beszámoló lassan indul be, de se ez, se az emberi agy látványa ne tántorítson el benneteket.
Ezt látni kell.

Jill Bolte Taylor - How it feels to have a stroke

Neuroanatomist Jill Bolte Taylor had an opportunity few brain scientists would wish for: One morning, she realized she was having a massive stroke. As it happened -- as she felt her brain functions slip away one by one, speech, movement, understanding -- she studied and remembered every moment. This is a powerful story about how our brains define us and connect us to the world and to one another.

• Strandbeest
• Strandbeests walk in London
• Sodaplay

• Sir Arthur C. Clarke (1917-2008).

Bolytestvérek!

Előrelátó típus vagyok, vagy legalábbis szeretném annak hinni magam. Bármikor a fejünkre szakadhat az ég, és az ember elég törékeny állat ahhoz, hogy akkor is össze bírjon lapulni, mikor nem kéne. Múlt évben írtam végrendeletet, melléklettel, speciális nyilatkozattal, fasztudja mikkel. Oké, tudom, mi áll benne, még szép, de kissé morbid lenne kiposztolni, szóval hadd mondjam gyorsan, mit felejtettem ki, aztán ez is le van tudva. Nem jeleztem, mi legyen a temetési nótám, és ez nem maradhat így. Első közelítésként azt mondom, legyen a Star-Crossed, de kíváncsi vagyok, ti mit ajánlanátok. Vidám muzsikák is jöhetnek. ;)