Korábban már utaltam egy sómenbe oltott jótét lélekre, akinek az a hobbija, hogy az úgynevezett civilizáció által megfertőzött őserdei törzseket tanítja számukra létfontosságú, de sajnálatos módon elfeledett dolgokra. Például arra, hogyan lehet tüzet gyújtani gyufa nélkül. Ezek a törzsek kiválóan ellesték a nagy fehér ember jeles képviselőitől az alkohol vedelésének művészetét, szereztek tőlük gumicsizmát, gyufát, trippert és még ki tudja mi mindent, de a sok piálás, kufircolás és kereskedés miatt szép lassan elfelejtették őseik tudását. Mint azt az alant linkelt videóban elmélkedő úriember is megjegyzi, ezek az emberek nincsenek abban a helyzetben, hogy felismerjék kultúránk valóban értékes és hasznos dolgait, viszont magukba szívnak mindent, és ebbe - előbb átvitt értelemben, utóbb szó szerint - beledöglenek. Egyénileg és kollektíve egyaránt.

Nem azt állítom, hogy aki Svájcban rágyújt egy cigarettára, az feledésbe taszítja az őssvájci bennszülött tradíciókat, valamint az összes helyi erő láncdohányos lesz miatta, és tőle akar majd gyereket minden lány és asszony, de azt igen, hogy a miénktől erősen eltérő kultúrájú népekre fokozottan veszélyesek lehetünk, és félre a kulturális fölény tévképzetével: ők is veszélyesek lehetnek ránk. Vegyük észre: nem azt mondtam, hogy egy arab szőnyegkereskedő láttán ragadj hatlövetűt, vagy fuss ahogy a lábad bírja, hanem arra szerettem volna rámutatni, piszkosul nem mindegy, hogy a gondolatok piacán kitől és mit "vásárolunk". Ahogy az sem, kinek és mit "adunk" el.

Intermezzo.

Balgaság lenne védőfelszerelés nélkül bemasírozni a filozófiai szkepticizmus és a tudományos szkepticizmus közt elterülő senkiföldjére, ezért nem teszek ilyet. Ez továbbra is egy blog, úgyhogy nyugodtan kijelenthetem, eszem ágában sincs semmiféle külső elvárásnak megfelelni, mikor nincs hozzá kedvem. Nem célom továbbá mások helyett megcsócsálni a témákat, és biztosan nem vetemedek arra sem, hogy az éteren keresztül köpjem át a megrágott és előemésztett gondolatokat, amiket jó biorobot módjára csak nyelni kell a fogadóoldalon. Ezért van az, hogy nem ragadok szikét, és nem boncolom föl kínos precizitással, miért éri meg kételkedni mások teóriáiban, még akkor is, ha azokat egyébként tisztességes, jóravaló embereknek tartjuk. Rátok bízom annak eldöntését is, hardcore szkeptikusság-e a saját tapasztalataink, érzékelésünk és elméleteink kétkedéssel terhes vizsgálata.

Legyen ez egyfajta küszöb, azaz rég rossz, ha magyarázni kell, miért legyen az ember kibaszottul óvatos, és miért tudjon olvasni a sorok között. Újabb észrevételt kívánó apróság: az azonban nem ennyire triviális, vigyáznunk kell-e nekünk másokra. Főként erről szólt az intermezzo előtti puffogás. Úgy tűnik, egy újabb érvet sorakoztathatok föl a zajok alkalmazásának indokoltsága mellett. Na mindegy, haladjunk.

Hogyaszongya. Elveszett tudás. Itt tartottunk. Szerintetek a mi kultúránk mit felejtett el? Mert hozzánk nem jön nagy bwana, se oktató szándékkal, se anélkül, vagy ha mégis, akkor kiröhögjük. Mit akar ez a hülyegyerek? Nézmá' milyen kócos, sikeres ember nem lehet. Még sapka sincs rajta, verjük meg. Sokszor jogos a röhögés, hiszen rutinból hajtom el én is azokat, akik a saját igazságaikat tukmálják. Az számomra szart se ér, hogy valaki látta a Napfaló Kockás Krokodilt, és elmagyarázza, ott van az, csak bandzsíccsá' bele a Napba. Vagy szívj föl egy láda ragasztót az arcodba, oszt ott lesz az a kurva krákágyil. Látod mán? Naugye!

Vagy talán addig nyújtózkodik a szkepszisünk, ameddig a takarónk ér? Akinek csak rövid takaró, azaz halványan pislákoló tudat jutott, nem képes olyasmiben kételkedni, amit ő maga nem ér föl ésszel, ezért inkább vakon elhiszi mások megfejtését? A rövidtakarós ember nagyjából Margit csöcseinek szilikontartalmában képes kételkedni, hiszen azok képezik a spiritualitásának magvát. Ami ezen kívül esik az nincs is, illetve pont olyan, amilyennek a plébános úr le tetszett írni. Pontosan olyan. Minden szava kincset ér a méltóságos pléhbánus úrnak. Itt egy kis misebornak való. Vigyen a Szentléleknek is. Bort, búzát, békességet, minekünk meg egészséget, sejehujahajj! Ripityomtilláromhejj!

• Propaganda Posters
• Rovarkánaán

At least I have the modesty to admit that lack of modesty is one of my failings.
- Louis-Hector Berlioz

• Hector Berlioz - Faust elkárhozása / Rákóczi-induló

• Léon Theremin

Bolytestvérek!

Lehetőleg senki se forduljon be az alábbiaktól. Ezt azért jegyzem meg, mert sose igazodok ki a gusztusotokon, és ezúttal nem szeretnék tévedési lehetőséget hagyni. Lássuk be, nem kerülhetem el örökké a kényes témákat csak azért, mert egyeseknek érzékeny a lelke. Ezt most írtam le utoljára, innentől kezdve kéretik alapvetésként kezelni. Mert az.

Egyébként ez egy posztsorozat első darabja, de semmi garancia arra, hogy folytatni is fogom, mert annyira összetett a téma, hogy ebben a részben még az se derül ki pontosan, mire akarok rárepülni. Mindegy, ez van. Akinek pina kell, motorsport kell, pedofil papok kellenek, az fáradjon tovább máshová.

Tehát.

Vajon hogyan szelídítette meg az ember a tüzet? Feledkezzünk el a kultúrhősökről, akik nélkül minden bizonnyal még mindig a bozótban rohangálnánk nagyjából egy szál faszba öltözve, és tételezzük fel, hogy egészen másféle fiktív ősszemélyek, név szerint Lujzácska és Jolánka voltak a pionírok.

Az úgynevezett történelem előtti időkben járunk, valahol a bunkó és az Internet közt félúton. Akkoriban a dögevés és a kannibalizmus tisztes polgári időtöltésnek számított, szemben a tűzgyújtással, ami eretnekségnek. Mivel a tűz helyes kezeléséhez kellett némi értelem, nem tartom valószínűnek, hogy a kísérletező kedvű ősemberek idő előtt beavatták volna csökött agyú társaikat, hiszen kinek hiányzik, hogy csoportosan agyonverjék, "Vásszén, ki főgyúttyaja rekettyéstet! Nászé nákéd, dímonidéjjezőű árétnák!" kiáltások közepette. A mai emberiségből kiindulva elképzelhetőnek tartom azt is, hogy őseink rendre agyonverték a tűzgyújtás feltalálóit, egészen a jégkorszakig, vagy addig a pillanatig, amikor véletlenül rájöttek, milyen jó móka porig égetni a szomszédos horda rekettyését.

Node kanyarodjunk csak vissza Jolánkáékhoz, mert túlságosan előreszaladtam az időben. Hiába na, ha egy jövő egyszer elkezdődik, nehéz mederben tartani. Ilyen a természete. Tehát Jolánkáék és a tűz. A közvélekedés szerint a tűz rossz. Kákalaki Akkáné Született Kupakos Rozália az élő bizonyíték erre, ugyanis kölyökkorában megégett, és a többiek csak azért nem verték agyon, mert az anyja volt a domináns nőstény, aztán pedig megszokták, hogy foltos a gyerek haja, oszt jónapot. Legalább lehet mutogatni: a tűz rossz. Éget, és különben is.

Lujzácskának és Jolánkának azonban volt egy szörnyű titka: rájöttek, hogyan lehet tüzet csiholni. Jolánka eleve szkeptikusan állt a közvélekedéshez, mondván, a Rozi foltos haja lószart se bizonyít a tűzről úgy általában, míg Lujzácska heves tűzellenenességét legyűrve, de azért tartós rettegésre berendezkedve követte barátnőjét. Bevallom, azért vannak ezek ketten, hogy demonstrálhassak rajtuk kétféle megközelítési módot: Jolán előbb gondolkodott, aztán érzelmeskedett, Lujza pedig belátta, hogy a félelme alaptalan, azaz az értelme felül tudta írni az érzelmeit.

Kérdésem a következő: ha ez a két fiktív ősasszony képes volt legyűrni mind az ösztönös, mind a kollektíva által beléjük plántált félelmet, akkor korunk embere miért ennyire beteg agyú korlátolt barom? Mégis, árulja már el valaki, hány ezer év kell még, hány tudományos áttörés, hogy mindenki (vagy legalább a többség) fölfogja végre a nyilvánvalót? Azt, hogy érzelmekre nem érdemes elméletet alapozni, mert igen jó eséllyel orbitális faszság lesz a végeredmény. Könyörgöm, ez nem nyilvánvaló? Mit nem lehet ezen érteni?

Ha pediglen érthető, akkor mivel magyarázható az a hígfos, amit testületileg tetszenek előadni egysejtűék? Országimázsból harapja át egymás torkát fél Magyarország? Hogy egy friss és meghökkentő példát említsek: a szombat este megcsodált suttyó jófejségből jár kisbaltával kocsmázni? Ez volna az új divat, amit majmolni illenék? Honnan a picsából másznak elő ezek a senkiháziak? Ezeket kéne nekünk embernek tartani? Mire föl? Mert annak látszanak, úgy nagyjából? Ugyan már.

Olyan érzésem van, mintha egy abszurd szerepjátékot játszatnának velünk. Ebben a játékban az a májer, aki a legtöbb szintet veszti el a lehető legrövidebb idő alatt. A többség már rég a nulla alá dingelte magát, és tudjátok mit: tapsoljon nekik a rézfaszú bagoly.

Az első okkult tudás a tűzgyújtás volt, az utolsó a gondolkodás képessége lesz.

Welcome to the Real World.

Kedves Zemberek!

Hip.
Hip.
Hurrá.

Tegnap ügydöntésileg megváltoztattátok a tér-idő kontinuum szerkezetét, amihez ezúton szeretnék gratulálni. Javaslom, tartsunk egy újabb ügydöntő népszavazást, ezúttal a nemzetnek járó Nobel-díjról. Mikor kapjuk? A múltban vagy a jövőben, ami elkezdődött? Be kell valljam, őszinte csodálatot érzek a Zistenadta irányába, amiért mindig megtalálja a legfrappánsabb módját a veleszületett kollektív bölcsesség kinyilvánításának. Mellesleg rég röhögtem ennyit, ezért nemcsak gratuláció, de köszönet is dukál.

Szép.
Volt.
Fiúk.

Azonban örömömbe egy csepp üröm is vegyült, ugyanis legjobb tudomásom szerint nem adtam engedélyt Orbán "Spirituális Vezető" Viktor úr társulatának, hogy felhasználja a szerencsejátékos ötletemet. Creative Commons licenc védi, szóval nem puffog, nem pattog, nem baszakodik, hanem tejel. Hol késik a "sikerdíjam"? Hm?
Do not trifle with me, Worm!

Fletó úr pedig komolyan gondolkodjon el a pályaelhagyáson. Legyen belőle mondjuk DJ.
Tekerd meg a volumét, Feri!

• Red Hot Chili Peppers - Give It Away

Motoron tüzelő japán diáklányok helyett egymás agyának gyarmatosításáról lesz szó. Ősrégi, de ma is aktuális ügy. Tudom, hogy ez csak keveseket érdekel, mert sokkal szórakoztatóbb csöcsöket nézni, csöcsökről írni, és úgy általában baromi kényelmes zsigerből leokádni azt, akinek van pofája előhozakodni ezzel a komolytalan témával. Mert ugye, mekkora tahóság már azt állítani, hogy mi, a teremtés koronái, tévhitben élünk, nem igaz? Az asszonyállatokról tudjuk, de mi nem. Mi tisztán szellemi lények vagyunk. Kiválasztottak. A fizikai testünk csak azért van toldalékként hozzábaszva a végtelenül csodálatos fensőbb énünkhöz, hogy a nőknek ne legyen olyan szar az élet odalent, a mocsokban. Ezt még a kicsi sárga emberek is tudják.

Miután tisztáztuk, ki az úr a háznál, ki az úr a világmindenségben, foglalkozzunk a domíniumunkkal. Valami nem stimmel vele, bassza meg! Eltér egymástól a térkép meg a terep. Svéd katonáék úgy tartják, ez esetben a terep szerint kell eljárni. Magyarországon viszonylag kevesen részesültek svéd katonai kiképzésben, bár rég rossz, ha a terep szerinti eljárást tanulni kell, de mindegy. Drága polgártársaink jelentős része csak annyit tudott fölfogni a katonásdiból, hogy egyszerre kell lépni, mégpedig arra, amerre mondják. Irányba feszülni, együtt masírozni. Mindegy hova, merre. Ez nem birkaság ám! Dehogy! Ez lemmingség, kedves barátaim.

Örömmel tudósítanék arról, mennyire fölemelő látványt tetszünk nyújtani a nagy menetelés közben. Az elemekkel vívott heroikus küzdelmekről, bajtársiasságról, a jókedv áradásáról meg effélékről. Kár, hogy mindez csak mese. A menetoszlopok legföljebb a szar dobálásában jeleskednek, aminek következtében az egész sereg bájosan barna színezetet öltött. Mi vagyunk Európa elit pottyantós alakulata. A feketeöves barnaingesek. Ez a magyar jangság, öcsém: merjünk szarok lenni!

Senkit se zavarjon, hogy azok a retardált barmok ott elöl, a menetoszlopok élén rosszul fogják azt a kurva térképet. Az egyik jobbra tekeri, a másik balra. Nekünk, magasztos szellemi lényeknek csupán annyi a dolgunk, hogy kövessük őket, és belássuk, a terep a hibás. Ez az ősmagyar harcművészet veleje, ez a mi Bushidonk. A Tetszőleges Vezér Vakon Követésének Útja.

Hát kövesd a vezéred, paraszt.

• Samorost 2 @ Amanita Design / rpg.hu
• Pantry